Ahhoz, hogy megtaláljunk merre vezet az utunk, van, hogy nem a lábunk elé, hanem az ég felé kell nézni s törekedni fölfelé – egy ház a lombok között segíthet odaérni saját magunkhoz. A magasság segítség is, hiszen fentről pillanthatunk a talajra, a tekervényes életre, ami a föld közelében zajlik.
Nem kell sok hozzá, csak egy ház a lombok között, egy terasz a levelek ölelésében, ahol pont annyival vagyunk közelebb az éghez, ami ahhoz kell, hogy két lélek összesimulhasson egy ölelésben, egy pillanatban, vagy a boldog másodpercekből összefonódó szép napokban.
Nászház a fán – kis kuckó Verőcén, amit ugyan a kályha melegít be, de ti teszitek forróvá, emlékezetessé, egy olyan hellyé, amire évtizedekig jó lesz visszaemlékezni. A Duna hozza a friss levegőt, a Börzsöny erdejei a tiszta érzelmeket. Próbáljátok ki, milyen együtt a lombházban, ahol két ember biztosan egymásra, egymás szeretetére talál.